Az előző blogposztban arról meséltem Nektek, hogy mik is a kerámiák és milyen fő szerepeket töltöttek be a régészeti kutatásokban régen. Most pedig következzen pár példa arra, hogy milyen izgalmas adatokat nyerhetünk ki belőlük ma.

Lelőhelyek azonosítása, vizsgálata (akár feltárás nélkül)

Régóta használt, de el nem avuló módszere a régészetnek a terepbejárás, amely során a felszínen heverő kerámiatöredékeket gyűjtik fel a régészek. A gyűjtött leletanyag alapján megtudhatjuk, hogy 1. van-e lelőhely egy területen 2. ha igen, akkor milyen korúak, 3. valamint, ha szerencsénk van, akkor intenzitási zónákat, települési centrumokat is meg tudunk határozni az anyag sűrűsége alapján.

Felhasználásuk, egykori tartalmuk

Az edények egykori tartalmát két fő módon deríthetjük ki. Az egyik esetben a kerámia felszínén marad fenn valamilyen lerakódás, ‘maradék’, amit lehet vizsgálni. A másik esetben a kerámia anyagába épülnek be nagyon apró elemek, amiket szintén azonosítani lehet. Ezekkel a módszerekkel megfigyelhető, hogy adott kultúrák emberei adott típusú edénybe pl. húst, bort, állati vagy embertől származó tejet tartottak. A legkorábbi ‘cumisüvegeket’ is így azonosították pár éve külföldi kutatók.

Funkcionális terek, háztartások

Egyes korszakoknál megfigyelhetők olyan kerámia együttesek, szettek, melyek együtt adják egy-egy háztartás készletét - csakúgy, mint a mi mai konyhai felszereléseink. Ennek köszönhetően el lehet különíteni egymástól háztartási egységeket egy ásatás anyagának feldolgozásakor. Az egy időben létezett háztartások számából és nagyságából pedig valamelyest következtethetünk családi, társadalmi szerveződésekre vagy a település lakosságának méretére.

Származás, kereskedelmi kapcsolatok

A kerámiák anyagának összetétele, díszítésének módja nemcsak korszakonként, de földrajzi területenként is eltérhet. Ez alapján pedig bizonyos kerámiáknak megállapítható a készítési helye, ami ha egyértelműen eltér a megtalálásának helyétől, akkor jó eséllyel kereskedelmi kapcsolatokon keresztül jutott oda ahova. Egyes esetekben szabad szemmel is megállapítható a származás pl. mesterjegyek alapján - az ókorban kifejezetten gyakori volt, hogy konkrét mesterek, illetve műhelyek szignóval vagy pecséttel látták el a termékeiket, pont mint a mai márkák. Más esetekben a kerámia anyagában találhatók olyan geológiailag jellegzetességek (pl. kevés helyen előforduló kőzetek vagy azoknak is egy különlegesebb típusa), ami alapján le lehet szűkíteni a felhasznált anyagok forrását. (A kerámiák ugyanis agyagból és úgynevezett soványító anyagokból állnak. Utóbbiak lehetnek szerves dolgok (pl. pelyva) vagy bizonyos kőzetek szemcséi (pl. homok, grafit, csillámpala.)

Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is: