Őszintén szólva nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, amikor pár napja leültem megnézni az Ásatást a barátommal. Olyan érzésem volt, hogy ez most vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz - ha kíváncsi vagy, milyen benyomást keltett bennem a film, olvass tovább.

Miről is szólt a film?

Az Ásatás témája a Sutton Hoo-i hajósír feltárásának története. A kelet-angliai lelőhely egy 7. századi halomsírmező, melynek kutatása közvetlenül a 2. világháború kitörése előtt kezdődött meg. Bár magát a lelőhelyet még évtizedeken át kutatták, a film ezekről az első feltárásokról szól, melyek során az 1. számú halomban - mindenki meglepetésére - egy hajós temetkezést találtak. Maga a film egyébként nem egy száraz dokumentumfilm, sokkal inkább azt mutatja be, hogy milyen életérzés lehetett a szigetország egyik legjelentősebb leletegyüttesét megtalálni és feltárni.

Az Ásatás, mint film

Mint a netflixes filmeken általában, látszott rajta, hogy nem sajnálták rá az erőforrásokat. Gyönyörűek voltak a helyszínek, kosztümök, szépek a képek és a vágások, valamint az egész megjelenítési stílus (kép, hang és a kettő kapcsolata) is nagyon bejött nekem. Bár a film a valós események alapján készült, vannak benne olyan elemek (pl. szerelmi szálak), amik inkább csak a sztori kedvéért kerültek bele - de engem ez pl. különösebben nem zavart, meg egyébként se lenne reális elvárás, hogy minden párbeszéd és kapcsolat 100%-ban úgy legyen ábrázolva, ahogyan tényleg volt.

Maga az ásatás régész szemmel

A legnagyobb pirospontot arra kapta tőlem a film, hogy viszonylag élethűen (és korhűen) mutatta be a feltárást. Nem romantizálta túl a régészeti munkát, de nem is egyszerűsítette le, nem ecsettel söprögették a földet stb. A szemfülesebbek kiszúrhatták a szisztematikus haladást, a terepi dokumentáció készítését (pl. fotók, ásatási napló), amik mind nagyon fontos részei a régészeti munkának. Tekintve, hogy a film a 30-as években játszódik, az ásatás résztvevőinek a 'munkaruhái' is hitelesek (hát igen, 80-100 éve még ilyen stílusosan lehetett melózni :( ).

Fontos gondolatok

Egy másik hatalmas pozitív meglepetés volt a számomra, hogy nagyon szépen sikerült megfogni a filmben a régészet lényegét. Az egyik ilyen gondolat, ami nagyon megmaradt bennem, az volt, hogy nem az egyes tárgyak, leletek, lelőhelyek számítanak, hanem a történetek, amiket velük együtt feltárunk. Ennek hűen a hajósírt is igyekeztek minél inkább kontextusba helyezni, akár a kora vagy az itt eltemetett ember (akinek egyébként nem kerültek elő a maradványai) jelentős szerepe kapcsán. A másik gondolat, ami megfogott pedig az volt, hogy mióta először nyomott hagyott egy ember maga után (pl. barlangfestményt), azóta minden ember egy folyamatos egységet alkot és ha megismerjük a közös múltunkat, akkor egymáshoz is jobban tudunk kapcsolódni.

Ha jobban belegondolunk, akkor ez szerintem teljesen igaz a kultúránkra, kultúrális örökségünkre, mert igazából folyamatosan hatunk egymásra kulturálisan. Valamilyen formában mindig továbbadjuk azt, amit az őseinktól kaptunk és közben a mellettünk lévőkkel is hatunk egymásra és ez a régészeti kultúrákba is nagyon szépen megjelenik.

Összességében én elégedett vagyok a filmmel. Szépen, igényesen és hitelesen dolgozott fel egy nagy régészeti jelentősségű eseményt, amiről minden régész (még nálunk is, nemhogy a briteknél) az első vagy második egyetemi évében tanul. Ha szeretetitek a kosztümös, történelmi vagy régészeti filmeket, akkor meleg szívvel tudom ajánlani az Ásatást :)

Ha jobban elmélyednél a film régészeti hátterében, akkor ezeket is nézd meg:

• a British Museum rövid ismertetője a lelőhelyről és annak kutatásáról

• a British Museum videója a különleges sisakról, melyet a hajóban talált több 100 apró töredékből rekonstruáltak

• a British Museum egy másik videója, ahol a híres sutton hoo-i kardot mutatják be

• és egy kicsit általánosabb hangvételű videó a film régészeti hátteréről Dig It With Raven-től

Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is: