Őskőkor a Kárpát-medencében
Az őskőkor a leghosszabb szakasza az emberiség történetének. Biológiai értelemben ekkor alakult ki a mai ember, a beszéd, az elvont gondolkodás és az emberek által használt szerszámok. Mondhatni ez a korszak mindennek a kezdete - legalábbis az emberek számára.
Az őskőkor, azaz paleolitikum felosztása
Bár számos régészeti kultúrát ismerünk az időszakból, kronológiai szempontból alapvetően három fő részre szokás osztani. A legrégebbi szakasza az alsó paleolitikum, ahol az emberek már ismerték a tüzet. A középső paleolitikumban a temetkezések alapján azt gondoljuk, hogy az emberek már rendelkeztek valamiféle túlvilágképpel. A felső paleolitikumban pedig már külsőre és gondolkodásmódra is olyanok voltak az emberek, mint ma, erre a barlangi festményeik és kisplasztikáik is utalnak.
Bár ez a kép már a középső kőkorból származik, a paleolitikumban is gyakoriak voltak a barlangfestmények.
A paleolitikum a Kárpát-medencében
A jelenlegi adataink szerint az őskőkorban nem volt folyamatos emberi megtelepedés a Kárpát-medencében, inkább hullámokban jelent meg egy-egy népcsoport. Ezek a hullámok többnyire az aktuális klímától függtek, a jégkorszak hidegebb szakaszaiban kihúzódtak a Kárpát-medencéből, a melegebbekben pedig vissza. A jelenleg ismert legrégebbi paleolitikus lelőhelyünk Vértesszőlős, amit Vértes László tárt fel 1963-68 között. A 4-500.000 (!!) éves lelőhely a mai napig az egyetlen hiteles alsó paleolit emlékünk az országban, aminek a leletanyaga alapján egy bemutatóhelyet is készítettek a településen.
A paleolitikum kutatásának lehetőségei, eszközei
Ez az időszak kutatásmódszertanilag jelentősen eltér a későbbi korokból, mivel nemhogy írásos emlékeink nincsenek, de még a tárgyi leletanyag is jóval korlátoltabb - nincsenek pl. kerámiák, fémek stb. A paleolitikum kutatásában nagy hangsúly van a környezeti tényezőkön (pl. élővilág, klíma, természetföldrajz), így a régészek munkáját nagy mértékben támogatják a földtudományok szakemberei, a paleontológusok, valamint a geológusok is.
Felhasznált források:
- Visy Zs. (főszerk.) et al.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003. 77-79.