Régészeti kultúrák =?= etnikumok
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba és elkezdenénk végigmenni a Kárpát-medence régészeti korszakain, kultúráin, fontosnak tartom tisztázni, hogy mikről is beszélünk ilyenkor.
Hogy vélekedtek erről kezdetben a régészek?
A 20. század ősrégészei, mint például Gustaf Kossinna (1858-1931) vagy Vere Gordon Childe (1892-1957) egyértelműen úgy gondolták, hogy a régészeti kultúra megfeleltethető a népek anyagi kultúrájával. Ezzel a szemlélettel lehetővé tették az őskor kutatói számára, hogy történelmi interpretációik legyenek az őskori népekről, emberekről. Ők a régészeti kultúra egységére úgy tekintettek, mintha lennének népek az őskorban, akiknek az adott edénytípusaik, ékszereik, fegyvereik, házaik, temetkezési szokásaik mindig együtt fordulnak elő, csak egymással és csak egyféleképpen.
Hogyan változott mostanáig a tudományos álláspont?
Aztán teltek az évek, egyre több ásatás volt, annál is több leletanyag és a korábbi extraszigorú fogalom alapján (1 kultúra = 1 nép, 1 féle településsel és 1 féle temetkezéssel) már túl sok kultúra és alkultúra volt, kibogozhatatlan kapcsolatokkal, így nem volt más választás, mint újragondolni a régészeti kultúra fogalmát. Colin Renfrew már a 60-as években megkérdőjelezte a régészeti kultúra fogalmát. Innentől egy új szemléletmód lépett életbe, ami már nem gondolja, hogy a régészeti kultúrák megfeleltethetők lennének népeknek, etnikumoknak. Az is kiderült, hogy egy kultúrán belül is lehet többféle temetkezési mód, településtípus stb. például a kultúrán belüli társadalmi különbségek miatt.
Ma ott tart a régészet, hogy a régészeti kultúrát egy kutatási alapegységnek tekinti, ami a leletanyagok kezelésére, csoportosítására alkalmas, viszont csoportok vagy egyének identitásának kutatására már nem feltétlenül. Utóbbiak esetén a stílust és a határok kérdését érdemes kutatni, de ez már egy másik téma, amiről még később írok nektek.