Kora neolitikum a Kárpát-medencében
A sorozat előző részében arról írtam nektek, hogy mik voltak a neolitikum nagy újításai és jelentősége az emberi fejlődésben. Ma arról olvashattok, hogy mik történtek nálunk a Kárpát-medencében a korszak első harmadában.
A neolitikum a Kárpát-medencében
A újkőkort itthon 3 fő részre szokás osztani: korai, középső és késő neolitikumra. Ezeken az idősávokon belül helyezkednek el az időszak régészeti kultúrái. Egyidőben több kultúrkör is élt és virult a Kárpát-medencében egymás mellett, a legmeghatározóbb földrajzi 'határ' pedig a Duna és környéke volt. A folyó két oldalán lévő kultúrák valamilyen szinten kapcsolatban álltak egymással, de mégis megvolt a saját fejlődési ívük.
Élelemtároló edények plasztikus állatábrázolásokkal (Körös-kultúra, Kr.e. 5700-5400)
[Forrás: Vágó Ádám (főszerk.) et al.: A Kárpát-medence ősi kincsei. A kőkortól a honfoglalásig. Budapest 2015. 23.o.]
Kora neolitikum az Alföldön
A Kárpát-medence első élelemtermelő csoportjai (Körös-kultúra) a Kr.e. 7. évezredben érkeztek az Észak-Balkánról a Dél-Alföld területére. Ezek az emberek kis falvakban éltek, melyeket nyeregtetős, felmenő falú házak alkottak. Otthonaikat oszlopok tartották és agyaggal tapasztott vesszőfonatból épültek, legalábbis erre utalnak az eddig feltárt maradványaik, valamint a Röszke-Lúdvárról ismert agyag házmodell is.
A kerámiaművességükben a félgömbös formák dominálnak, az edények díszítései viszont rendkívül sokszínűek - fehér, fekete, barna vonalas, valamint rácsmintás, geometrikus festés, illetve ujjal, bot- vagy nádvéggel bebökködött motívumok jellemzőek, utóbbiak többnyire embereket, állatokat vagy kalászt ábrázoltak.
Érdekes még megfigyelni a kultúra embertani jellemzőit, ugyanis azt találták a kutatók, hogy míg az emberek többsége (tekintve, hogy a Balkánról érkeztek) vékony, karcsú, déli alkatú (gracilis mediterrán), addig akadtak köztük keleti (cromanonid), valamint északi (nordoid) típusú személyek is - ebből arra következtethetünk, hogy a kora neolitikum során bevándorolt népesség valamilyen módon keveredhetett a korábban már itt lévő mezolit őslakossággal.
A kora neolitikum kultúráinak elterjedése a Kárpát-medencében
[Forrás: Visy (fsz.) 2003. 98. o.]
Kora neolitikum a Dunántúlon
Csakúgy, mint az Alföldön, a Dunántúl újkőkorát is több kultúra, valamint azok átmenete, keveredése határozta meg. A legkorábbi a Starcevo-kultúra, mely a Kr.e. 7. évezredben jelent meg a Dunántúl déli területein. Ennek a kultúrának az emberei készítették az első kiégetett agyagedényeket a Dunántúl területén. Településeiket a nagyobb vízfolyások, bővebb vizű patakok közelében, hosszan elnyúló dombhátakra építették. Ezek az egyrétegű falvak - az alföldi társaikhoz hasonlóan - földfelszíni, oszlopvázas épületekből álltak, melyek fala szintén tapasztott agyagból állt.
A kultúra északi határa körülbelül a Balaton vonalában húzódott, azonban ezt nem egy fix vonalon meghúzott kerítésnek kell elképzelni, amin nem lehetett átkelni. Több lelőhelyről is van arra bizonyíték, hogy a Starcevo-kultúra népessége kapcsolatban állt az őt körülvevő embercsoportokkal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően az Észak-Dunántúl emberei készen kapták az új életformát déli szomszédaiktól, ami lehetővé tette, hogy sokkal gyorsabban járják be. Ebből a kapcsolatból alakult ki a Közép-Európa középső neolitikumát uraló, feltehetően a Dunántúlon kialakuló kultúra, de róla majd a következő részben...
Felhasznált forrás:
Visy, Zs. (főszerk.) et al.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003. 98-105.