Samhain, vagyis a kelták Halloweenja

Október 31. estéjén kezdődik a - mai Brit-szigeteken, illetve Nyugat-Európában élt - kelták nyárzáró ünnepe a Samhain, ami a mai Halloween, valamint a keresztény Mindenszentek elődjének tekinthető. A Samhain jelentése 'nyár vége', ami egyben az újév kezdete is. Érdekesség, hogy a kelták csak két évszakra osztották az évet, télre és nyárra így Samhain ünnepén nemcsak az évszakok változását, de az óév elmúlását is ünnepelték.

Az ünnep spirituális oldala

Az ókorban úgy hitték, hogy ezen az éjszakán a legvékonyabb a határ a túlvilág és az evilág között, így ilyenkor a halottak szellemei könnyen visszatérnek. Az emberek a szeretteik szellemeit megvendégelték asztaluknál külön terítékkel, különösen azokat, akik az elmúlt egy évben távoztak el tőlük. A jó szellemek mellett viszont a rosszak is visszatérhettek ilyenkor, ezért őket különféle módokon próbálták elűzni. Az egyik módszer az volt, ha ijesztő képűre faragott töklámpást helyeztek egy benne égő gyertyával az ablakukba vagy kertjükbe. Annak érdekében, hogy az utcán se ismerjék fel az embereket egykori (szellemmé vált) haragosaik, különféle jelmezeket öltve felvonulást tartottak. Utóbbi a zajjal és fényekkel is távoltartotta a gonosz szellemeket.

Samhain és Mindenszentek

Mint sok másik keresztény ünnep, a Mindenszentek is szándékosan került egy időpontra a korábbi pogány ünneppel. Kr. u. 835-ben rendelte el ugyanis IV. Gergely pápa, hogy Szűz Mária és a mártírok emléknapját május 13. helyett október 31-én ünnepeljék a keresztények. Ez az időpont aztán később november 1-ére tolódott, november 2-a pedig a halottak napja lett.

Újrajátszási jelenet. [Kép forrása: itt]

Az ünnep, mint a gazdaság szervezésének eszköze

A történelmi és régészeti korokban nem ritkaság a gazdasági, mezőgazdasági folyamatok ünnepekkel, mulatságokkal való összekötése. Ezek közé tartozik a Samhain is, ami a mezőgazdasági év utolsó napját jelölte. Ez annyit tesz, hogy erre a napra végezni kellett a termények betakarításával, hogy télre biztonságban tudhassák őket. A be nem takarított terményekről, például a fákon maradt almákról azt gondolták, hogy a gonosz lények megköpködik őket és ehetetlenné válnak. A Samhainnak tehát két fő jelentőssége volt; egyrészt az elhunytakkal való kapcsolatat tartása, emlékük ápolása és a betakarítási időszak lezárása.

Felhasznált források:


Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is:

Previous
Previous

A Dunántúl középső neolitikuma

Next
Next

Üvegezés régész módra - avagy az üveg leletekről