A középső neolitikum kultúrái az Alföldön

A sorozat előző részeiben a neolitikumról úgy általában, illetve a kora neolitikum kultúráiról olvashattatok röviden, ma pedig a középső neolitikumon a sor.

A középső neolitikum változásai

A kora és középső neolitikum során már nem voltak olyan gyökeresen nagy változások, mint a mezolitikum és neolitikum váltásakor. Megállni viszont nem állt meg az élet, sőt csak úgy burjánztak a kultúrák és a kisebb helyi csoportok.

Vonaldíszes idolfej [Forrás: Visy et al. 2003, 104.]

Középső neolitikum az Alföldön

A Kr.e. 6. évezred második felében az Alföldön az Európa-szerte elterjedt vonaldíszes kerámia kultúrája uralkodott - ennek alföldi verzióját alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájaként szoktuk emlegetni, rövid nevén AVK-ként. Ahogy a kultúra neve is utal rá, edényeiket és más kerámia tárgyaikat (pl. idolokat) bekarcolt vonalakkal díszítették.

A nagy kultúra kisebb egységei

A középső neolitikumban az alföldi vonaldíszes kerámia (AVK) uralta a Kárpát-medence keleti oldalát, a 6. évezred utolsó negyedében azonban az addig egységesebb anyagi kultúrából helyi sajátosságokat mutató változatok alakultak ki. Ezek a csoportok az Alföld területén a Szakálhát, Esztár, Tiszadob és a Bükki csoport voltak. A Szakálhát csoportja inkább az Alföld déli részén volt jelentős, míg a többi inkább az Észak-Alfödön terjedt el. Fontos, hogy a kultúrák és kisebb csoportok elterjedését itt nem szabad szigorú határokkal elképzelni, sokkal inkább egymással hol összeérő, hol kicsit összefolyó festék pacákként, amik ha összeérnek, akkor hatnak egymásra.

A Bükki csoport

A Bükki csoport (vagy kultúra, ahogy szintén emlegetik) kerámiái iparművészeti szépségű darabok voltak. Nagyon finom volt az alapanyaguk és rendkívül aprólékos kidolgozású a díszítésük. Emellett a terület a nyersanyagai miatt is jelentős volt, hiszen itt volt megtalálható az obszidián, amelyre a délebbi területeken is nagy igény mutatkozott.

A középső neolitikum kultúráinak, csoportjainak földrajzi elhelyezkedése. [Forrás: Visy et al. 2003, 98.]

A Szakálháti csoport és előzményei

A Szakálháti csoport kialakulásában fontos szerepet játszhatott az AVK déli határában lévő Vinča kultúra. Utóbbi kerámiaművessége és építészete az anatóliai-mediterrán világhoz kapcsolódott. Jellemző edényei sötét színűek, felfényezettek és kettős csonkakúp alakúak voltak.

A Szakálháti csoport jellegzetességei az ún. arcos edények, melyek többnyire nagyméretű hombárok, felső részükön stilizált emberi arc bekarcolásával. Ide kapcsolódik még az első lakóhalmok, azaz tellek megjelenése is a Kárpát-medencében. Ezek többrétegű települések voltak, melynek házait időnként felégették, eldöngölték, majd a helyükre újakat építettek. Ennek hatására minden újabb döngöléssel vastagabb lett a házak alatti talaj és szép lassan egyre magasabb dombok alakultak ki a házak alatt.

Debütál a réz, mint nyersanyag

Egy másik nyersanyaggal kapcsolatos érdekesség, hogy a középső neolitikum idejében már előfordultak gazdag női temetkezésekben rézből készült tárgyak. Ezeket azonban itt még nem öntéssel készítették, hanem hidegen formázták őket.

A földművelés változásai

A korszak első felének népessége a kora neolitikumban már megjelenő földművelésből és állattartásból fedezte az élelmét, azonban előbbi kezdetleges módszerei miatt gyorsan kimerítették a használatba vett termőföldeket, így gyakran kellett változtatniuk lakóhelyüket.

A korszak második felében már lehetséges, hogy egyes területeken ismertek valamiféle primitívebb talajváltó földművelést, ugyanis a többévszázados élet a telleken máshogy nehezen lett volna lehetséges.

Felhasznált forrás:

• Visy, Zs. (főszerk.) et al.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003. 98, 100-101, 104. o.

---

Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is: