Átmeneti kőkor a Kárpát-medencében

A mezolitikum hazánkban az őskőkor és újkőkor közötti átmeneti időszak, amely ~ Kr.e. 10.000-től Kr.e. 6.000-ig tartott. A középső, vagy átmeneti kőkorra számos nagy változás jellemző, melyek közül talán a környezeti és az emberek gondolkodásában meginduló változások a legjelentősebbek.

A jelenkori fauna ábrázolása egy spanyolországi mezolitikus sziklafestményen.

Környezeti változások és alkalmazkodás

A paleolitikum után következő mezolitikum nagy változásokat hozott a Kárpát-medence lakosai számára. A jégkorszak végén megkezdődő felmelegedés hatására a maihoz hasonló hőmérsékletű lett a terület, a tajgaerdők helyét pedig lombos erdők vették át. Ezzel párhuzamosan az állatvilág is megváltozott, az addig vadászott fajok egy része kipusztult, a többi pedig északra vándorolt. Az emberek egy része a már ismert állatfajok után vándorolt, a többiek viszont helyben maradtak és alkalmazkodtak az új faunához. Innentől kezdve a rénszarvasok, mamutok és barlangimedvék helyett őstulokra, bölényekre és gímszarvasokra vadásztak.

A vadászkunyhó belsõ, oszlopvázas szerkezetének rekonstruált képe (rajz: Dékány Ágoston-Lacza Márta) [Forrás: Kertész 2002. 264.]

Mezolit lelőhelyek itthon

Egy ideig azt hitték a régészek, hogy a Kárpát-medence lakatlan volt ebben az időszakban, de aztán az utóbbi évtizedekben több ekkora datálható lelőhelyet is találtak a Jászságban. A feltárások alapján ezek kis méretű, vékonyabb települési rétegű táborok, ahol kis létszámú közösségek rövidebb ideig tartózkodhattak. Az ásatások során a táborok területén azt figyelték meg, hogy bizonyos részein más intenzitással jelentkeztek a leletek, valamint egyes lelettípusok csoportokban kerültek elő. Ez pedig lehetővé tette, hogy a régészek rekonstruálják, hogy a tábor melyik részén lehetett a kőeszközkészítő-műhely vagy a vadászott állatok feldarabolásának helye.

Az első hazai, rekonstruálható lakóépítmények

Bizony, ebből a korból ismert az első rekonstruálható lakóépítmény, méghozzá Jásztelek I. lelőhelyről. Az ásatáson feltárt földbe mélyített alapban található szerkezti nyomok alapján Müller Róbert (az ásatásvezető régész) egy ágasfás, oszlopvázas, aszimmetrikus kunyhót rekonstruált.

Felhasznált források:

- Visy Zs. (Főszerk.) et al.: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003. 91-95.
- Kertész R.: A vadászati kultúra kezdetei: Régi vadászatok, egykori vadászok. In: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vadászati Almanach. Szolnok 2002. 258-274.

---

Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is: