Kavicsok vagy kőleletek?
A legtöbb alap lelettípusról már meséltem nektek (a korábbiakat itt tudod elolvasni), azonban a kőből készültekről még nem - így ideje pótolni ezt a hiányosságot.
Csak a kőkorszakban használtak kőeszközöket, nem?
A kőkor - rézkor - bronzkor - vaskor beosztásról már biztosan hallottatok és valószínűleg az is feltűnt, hogy ezeket az akkor hangsúlyos és az évszázadok-ezredek során ránk maradt eszköz-alapanyagokról nevezték el. Könnyen gondolhatnánk, hogy akkor a kőeszközök a kőkorban voltak a legfontosabbak és később biztos nem is használtak ilyeneket. Pedig de! Bár egyes eszközöket (pl. nyílhegyeket, sarlókat) valóban egyre nagyobb arányban kezdtek fémekből készíteni, másoknál (pl. őrlőkövek) maradt az eredeti kő nyersanyag. Így már látszik, hogy valójában túlmutat a kőkorszakon a kőből készült eszközök használata.
Pattintott radiolarit penge töredéke
Amit a pattintott kövekről tudni érdemes
A kőeszközöket leggyakrabban két módszerrel készítették; az egyik a pattintás volt, a másik pedig a csiszolás. A kettő közül a pattintás az ősibb technológia, ekkor ütésekkel választottak le szilánkokat a kiindulási kőből (magkő). Ezeket az ütéseket gyakran egy másik kővel adták le, de ha finom megmunkálásra törekedtek, akkor inkább puhább dolgokat, pl. agancsot használtak. A legprecízebb munkakor pedig az egyik eszközüket ráhelyezték a megformálandó kőre és egy másik eszközzel ütöttek rá a korábban bepozícionáltra - így tudták elkészíteni a meglehetősen hosszúnak számító 15-25 cm-es pengéket.
De nem minden kőnyersanyag alkalmas pattintásra. Elődeink azonban kikísérletezték, hogy miből tudnak jól használható eszközt készíteni és miből nem - a sikertelen próbálkozások nyomait is megtalálják időnként a régészek. Nagyon gyakoriak a Kárpát-medencében a radiolaritból, szarukőből készült eszközök, de nem ők az igazi sztárok, hanem az obszidián, amelynek egy jelentős lelőhelye van Tokajban. Akik olvasták vagy nézték a Trónok harcát, azoknak ismerős lehet az obszidián. Nem hiába ihlette meg a ‘sárkányüveg’ George R. R. Martint sem, hiszen egy gyönyörű, átlátszóan fekete kőzetről van szó, ami olyan tökéletesen simán törik, hogy manapság is használják orvosi szikék hegyeként.
Őskori csiszolt kőbalta oldalnézetből, egy terepbejárásról
Csiszolt balták és más szépségek
A másik, valamivel később, az újkőkorban divatba jövő módszer a csiszolás volt, ennek eredményeként olyan gyönyörű eszközök készültek, mint a fenti képen látható balta. A csiszolt eszközökhöz kemény, finom szemű, jó ellenállású kőzeteket használtak nyersanyagnak.
Megmunkálásuk a pattintott eszközökéhez hasonlóan kezdődött, azonban mikor már az alap forma kialakult, egyre finomabb szemcseméretű homokkövekkel csiszolták tovább és alakították ki a végleges formájukat. Ezeket az eszközöket - főleg a baltákat - gyakran át is fúrták és a kifúrt lyukba helyezték be az eszköz nyelét. Ha kíváncsiak vagytok, hogy hogyan tudtak tökéletes lyukakat fúrni a kövekbe több ezer évvel ezelőtt, akkor csekkoljátok le az alábbi YouTube videót, amiből megtudhatjátok - többek között - ezt is.
Felhasznált források, illetve cikkek, ahol még többet megtudhattok ezekről a leletekről:
Lengyel György: Kőeszközök - az emberi viselkedés tükre. In: BONARUM CULTORES ARTIUM. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának kutatói almanachja. A Szellem és tudomány folyóirat különszáma. 11. évfolyam (2020) 419-423.
T. Biró Katalin: Kőeszköz-nyersanyagok Magyarország területén. In: A Miskolci Egyetem Közleménye. A sorozat, Bányászat. 74. kötet (2008) 11-37.
Szilágyi Kata: Pattintott világ. In: Határtalan Régészet 2. évf. 3. sz. (2017. szeptember) 77-80.
Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is:
