A leggyakoribb régészeti leletek: a kerámiák (1/2)
Kerámia, kercsó, kercsi, köcsögdarab. Gyakran emlegetjük, ugyanis kincsek helyett legtöbbször kerámia töredékeket találunk.
De mik is ezek?
Régi (jelen esetben régészeti korú) edények maradványai, pl. étkészletek, tárolók. Méretben, anyaguk finomságában, összetételében és díszítésük alapján nagyon sokszínűek lehetnek.
Mire használták őket?
Az előbb említett sokszínűség oka a felhasználásaikra vezethető vissza. Csak hogy pár példát említsek:
tárolásra használt edények pl. nagyméretű (akár 1-2 m magas) hombárok, amphorák
főzésre használt edények pl. fazekak
tálalásra, étkezésekre használt edények pl. tálak, tányérok
folyadékok tálalására, fogyasztására használt edények pl. bögrék, kancsók
temetkezésekkor használt edények, urnák
speciális alkalmakkor, rítusokkor használt edények.
A kerámiák fő szerepe egykor
A természettudományos kormeghatározások előtt a tárgyi leletek - főleg kerámiák - formai, méretbeli és díszítésbeli változásai alapján próbáltak helyi és nagyobb területekre érvényes kronológiákat meghatározni. Ezeket a kerámia típusokon alapuló sorozatokat nevezzük tipokronológiáknak. A radiokarbon kormeghatározással az addigi tipokronológiák nagyrészt megdőltek, a régészeti kultúrák meghatározásában és azonosításában azonban még mindig a kerámiáké a fő szerep.
Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is:
A régészeti feltárásokon fontos információhordozó szerepe van a földnek. Egy korábbi posztban már meséltem róla, hogy az egykori gödrök és egyéb jelenségek megtalálásában milyen fontos szerepe van a talaj színeinek, azonban a Harris-mátrix segítségével még sokkal többet is megtudhatunk a régészeti jelenségek rétegeiből.
Egy rövid élménybeszámoló barlangi ásatásról, nyaralásról, konferenciákról - avagy miért nem voltak egy ideig új posztok.
Interpretív sétavezetés? Örökséginterpretáció? Mégis mit takarnak ezek a fogalmak? És hogyan segítenek a régészeti örökségek közelebbi megismerésében? Júniusban a KÖME új, interpretív sétavezetés kurzusán jártam és veletek is megosztom az élményeimet róla.
Amikor meglátunk egy régészeti leletet, akkor általában a ‘Vajon milyen régi lehet?’ az első kérdés, ami felmerül bennünk. Így elmondható, hogy mindannyiunk kedvenc témái közé tartoznak a különféle korhatározási módszerek. Sok figyelmet szokott kapni a tipológiai, formai megközelítés, illetve a radiokarbonos korhatározás is, az egyik legpontosabb módszerről azonban meglepően kevesen hallanak.
Február 3-a a rejtvényfejtők világnapja, aminek alkalmából egy számomra kedves "rejtvény", a lineáris B írás megfejtésének történetét hoztam el Nektek. A lineáris B írást a mai Görögország területén egykor virágzó mykénéi kultúrában használták Kr.e. 1450-1200 körül. Jelentése azonban hosszú időre feledésbe merült, amíg évezredekkel később meg nem fejtették.
Talán mindenki hallott már Szombathely ókori elődjéről, Savariáról. Az viszont már nem annyira köztudott, hogy mit keresett itt egy egyiptomi istennő, Isis és mit találunk ma az egykori temploma helyén.
A középső neolitikum Kr.e. ~5500/5400-5000/4900 közé tehető. A sorozat előző részében, ahol az Alföld azonos korú kultúráiról meséltem Nektek, már bemutattam a korszak általánosabb változásait, mint a földművelés fejlődése vagy a réz nyersanyag első megjelenése. De milyen kultúra határozta meg a dunántúliak életét?
Október 31. estéjén kezdődik a - mai Brit-szigeteken, illetve Nyugat-Európában élt - kelták nyárzáró ünnepe a Samhain, ami a mai Halloween, valamint a keresztény Mindenszentek elődjének tekinthető. A Samhain jelentése 'nyár vége', ami egyben az újév kezdete is.
Ha azt mondanám, hogy gondolj egy régészeti leletre - mire asszociálnál? Az én tippem az, hogy egy kőre, kerámiára vagy valami ezüst/arany kincsre. A régészeti leletek azonban ennél sokkal változatosabbak. Nézzünk is egy különleges lelettípust, az üvegeket.
A régészet hajnalán az ásatások ideális időjárásban és kis felületeken zajlottak - ez azonban mára teljesen megváltozott. Hogy hogyan? Az a blogbejegyzésből kiderül.