Állati leletek - avagy állatcsontok a régészetben
A kerámiák mellett az állati maradványok számítanak a második leggyakoribb leletnek. De milyen célból és módon kerültek a föld alá? És mit tudhatunk meg belőlük?
Az állatcsontok tudománya, az archaeozoológia
Csakúgy, mint az emberi csontok vizsgálata, a régészeti állattan is egy speciális szelete a régészettudománynak, amivel direkt erre szakosodott kutatók foglalkoznak. A tudományág fogalmát nagyon jól fogalmazta meg Bartosiewicz László, miszerint: "A régészeti állattan (=archeozoológia) az ásatásokon lelt állatmaradványok meghatározásával, elemzésével, természet- és társadalomtudományi értelmezésével foglalkozik. Ennek megfelelően tárgya az ember egykori környezetében élt állatok, az állat és ember közötti viszony, valamint közvetve az emberi társadalom egykori kapcsolatrendszereinek vizsgálata." (Bartosiewicz 2006, 14. o.)
Miképp kerülhetnek állati maradványok egy ásatásra?
Az ásatásokon gyakran csak töredékes csontvázakat, csontdarabokat találunk, de az archaeozoológusok ezekből is rengeteg adatot tudnak kivarázsolni
Az előkerülő állatcsontok többféleképpen kerülhettek az egykori emberi települések vagy temetők objektumaiba. Lehetnek házi vagy vadon élő állatok maradványai, csontok, fogak, agyarok, agancsok. A sírokba főleg ételmellékletként szoktak bekerülni, bár ismertek olyan temetkezések is, ahol egész állatokat (pl. ló, szarvasmarha) temettek az elhunyt mellé. Az állati eredetű nyersanyagokból különféle használati eszközöket és ékszereket is készítettek - ezek sírokban és településeken egyaránt előfordulnak. A településeken gyakoriak a szemetesgödrökből előkerülő állatcsontok, ide többnyire a feldolgozási és étkezési maradékok kerültek, valamint a tönkrement tárgyak. Időnként viszont olyan állatok maradványai is előkerülnek, akik nem az objektumok betemetése előtt kerültek oda, hanem később ásták be magukat, ezek általában kisebb rágcsálók.
Mit tudhatunk meg a régenvolt állatok alapján?
Az archaeozoológusok számos megközelítéssel tudják vizsgálni ezeket a maradványokat - ezek közül jön most pár a teljesség igénye nélkül. Az elsődlegesen felvett adatok közé tartozik a fajmeghatározás, az egyed életkorának és nemének meghatározása, az egyes fajok csontjainak abszolút és relatív gyakorisága, a csontváz részeinek előfordulási gyakorisága, a csontméretek és a csontozat kóros elváltozásai. Ezek alapján megtudhatjuk, hogy milyen állatokat tenyésztettek, mely fajokat vadászták, milyen korú állatokat vágtak le (ez még az évszakra is utalhat), milyen táplálkozási/húsevési szokásaik voltak, milyen módon és ismeretekkel tartották az állataikat, illetve hogyan viszonyultak hozzájuk.
Felhasznált forrás:
Bartosiewicz László: Régenvolt háziállatok. Beveztés a régészeti állattanba. Budapest 2006.
Ha tetszett a fenti poszt, akkor kukkantsd meg ezeket is:
